Szóval a trip Bristolban kezdődött. Persze nyilván már a lehető legelején nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük (a szüleim és én, mivel ezt az utat már jó korán elkezdtük tervezni a szüleimmel, akik ragaszkodtak hozzá, hogy kikísérnek, csak hogy ne legyen olyan para egyedül kiköltözni egy teljesen idegen országba,(aminek utólag nagyon örülök, mert egyedül 2x20kg-os bőröndöt ötletem nincs, hogy cipeltem volna ki) ), az eredeti útvonal Birminghamen keresztül lett volna, ahonnan egyenesen el lehet jutni Aberystwythbe (amit innentől csak Abernek fogok hívni, ahogy btw a helyiek is hívják) pár órás vonattal. A repjegyet a Wizz air-nél foglaltuk, ami később kiderült, hogy a legszerencsétlenebb döntés volt, mert a covid miatt egyszerre rengeteg járatot töröltek, köztük persze a miénket is, ezért mehetett az újratervezés és Ryanair-en keresztül Bristolba érkeztünk végül meg, ami sajnos jóval messzebb van Abertől, mint Birmingham lett volna, de hát ez van, igazából annyira nem bántam, még kb. minden miatt izgatott tudok lenni, ezért úgy voltam vele, hogy több utazás = többet látok az Egyesült Királyságból. A repülőnk 10 körül indult, úgyhogy Szigetvárról elkeveredni oda magával hordott egy reggeli (/hajnali?) 4.30-as kelést, de ezen a ponton már olyan izgatott voltam, hogy tényleg nem érdekelt. Főleg, hogy ez volt az első repülőutam, ami szerencsére a legsimábban zajlott le, minden bonyodalom nélkül és 13:00-kor már ott is voltunk Bristolban.
Akkor kicsit Bristolról. Igazából összesen 2,5-3 napot töltöttünk csak ott, mivel utána menni kellett tovább, hogy a megadott időpontban el tudjam foglalni az itteni szállásom. Eredetileg kb, 1-1,5 napot terveztünk ott lenni és utána indulni tovább Birminghambe, ahol át kell szállni Aberbe menet, de meg kellett várnunk a szállásra rendelt lateral flow tesztjeinket, ami amúgy még mai napig sem érkezett meg, adva ezzel egy plusz stresszadagot az úthoz. De néhány telefonhívás után, a 119 -től ( a UK koronavírussal kapcsolatos segélyhívója/információs száma) megtudtuk, hogy ameddig a teszt ki van fizetve, addig igazából senkit nem érdekel, hogy van e eredménye vagy sem, ami kiábrándító volt, de legalább indulhattunk tovább Aberbe. Bristol körülbelül 450 000 fős, ami jóval kisebb, mint Birminhgam, de itt is azért lehet mit csinálni. A napok nagy részét azzal töltöttük, hogy a kikötők mentén sétáltunk, amikből rengeteg van ott (a szállásunk is kikötőre nézett, ami elég király volt) és próbáltunk kicsit kiigazodni a helyen. A kikötőket és az azok mentén lévő színes kis házakat leszámítva annyira nem mondanám egy szép városnak, kb. olyan, mint minden másik angol iparváros, ami azért olyan szép látványt nem nyújt, de valahogy a hangulata nem rossz, érződik, hogy azért van benne élet. Néhány érdekesség, ami feltűnt, hogy (és ez így van egész UK-ben) a zebrák konkrétan nincsenek meghúzva az utakon , neked kell kb kitalálnod hol a gyalogosátkelő, ami elsőre picit veszélyesnek hangzik, de igazából nagyon hamar hozzá fog szokni az ember, hogy csak átvág az utakon ahol épp tud (persze a baloldali közlekedés miatt extrán figyelni kell, mert nem épp onnan jön az autó, ahonnan ösztönösen számítanál rá, de ehhez mind hozzá lehet szokni idővel). Az is meglepett, hogy a covid helyzet itt jelentősen jobb, mint Magyarországon, a szabályok lazábbak, az üzletekben nem kötelező a maszk (ennek ellenére sokan hordják!) és várhatóan további lazítások lesznek. Az egyetemen még kell hordani, de végre vagy 2 év után online oktatásról áttért személyesbe és ami nagyon jó itt, hogy az egyetem ingyenes lateral flow teszteket biztosít a hallgatók számára és rendszeresen kapunk heti értesítéseket emailben a jelenlegi covid helyzetről, az ország veszélyeztetettségi szintjéről, a szabályokról stb., ami nagyon hasznos tud lenni, még ha a végén az archivált levelek között köt is ki.
Más érdekesség még az élelmiszerboltok. A brit kisboltok elég mások kínálatban, mint a magyarok és alig volt márka, amivel korábban találkoztam volna, plusz iszonyat mennyiségű csomagolást használnak, még a gyümölcsök is műanyag zacskóban vannak a polcokon, ami elég fura tud lenni, de persze vannak külön is, mint nálunk. Emellett kisebb boltokban pékáru szekciót esélytelen találni, vagy például csomagolt szalámit. Nagyobb supermarketekben, mint a Lidl, vagy Tesco már előfordul, de nem akkora mennyiségben mint nálunk. Az itteni árak persze nem nagyon egyenlőek az otthoniakkal sajni, úgyhogy aki olcsón szeretné megúszni, annak supermarketek közül a Lidl-t ajánlom (Tesco expressben csak clubcurd-al éri meg őszintén), általánosságban pedig a Poundland-et, ami, mint a nevében is benne van, nagyjából 1 £-ért árulja a legtöbb dolgot, kb. olyan, mint a 100ft-os nálunk. Ezzel kapcsolatban annyi, hogy ott főleg snack-ek vannak, esetleg tojást, tejet lehet venni, de kenyér vagy gyümölcs/zöldségek nem lesznek, azokért el kell menni a nagyobb boltokba.
És akkor néhány kép Bristolról:
Bristol-ból eredetileg Birminghamen át akartunk Aber-be jutnui, mint már említettem, de nem meglepő módon ismét tervváltozás volt és végül busszal mentünk egy átszállással Swansea-ben, eggyel pedig Carmarthen-ben (Megjegyzés, hogy a vonat jóval gyorsabb, mint a busz, viszont kb. 2x annyiba is kerül, úgyhogy ha spórolósabban szeretne valaki utazni, inkább a busz mellett döntsön. Viszont pro tipp, hogy legalább 2 nappal előtte kell a jegyet megvenni, ha online vásárolsz, legalábbis a National Expressnél én ezt tapasztaltam, miután az előző este megvett jegyem a 13.00-kor induló buszra 15.30 körül érkezett meg egy kedves megjegyzéssel, hogy remélik élveztem az utat:') ).
Idáig volt az, hogy magabiztos angollal sima kommunikáció mindenkivel, mert amint Walesi területre értünk, mintha senki nem értene engem és én sem értek senkit. Igazából ezt főleg a buszállomáson érzékeltem, ahol ki kell ejteni a helyek nevét is, ahhoz hogy megvehessem a jegyet sajnos és a sofőr Carmarthen-je és az enyém nagyon nem volt egybehangzó. De mint minden, ez is nyilván megoldódott és nem azt mondom, hogy hozzászoktam mostanra a walesi akcentushoz, inkább azt, hogy engem főleg angolok vesznek körül, ők pedig nagyrészt elég érthetőek.
Swansea mellesleg gyönyörű és már jobban tetszett, mint Bristol, de igazából Aberystwyth eddig a top, amiről később még úgyis írok.
Addig 1-2 kép Swansea-ről is, amit a buszúton sikerült ellőnöm:
